Emlékszem, milyen sokszor volt már, hogy 10 év alatti gyerekek olyan komolyan káromkodtak egy-egy edzésen, hogy még én is csak pislogtam. Ugye társadalmilag kimondott szabály az, hogy ezért büntessük meg a gyerekeket, hiszen nem lehet káromkodni.

Emlékszem, amikor középsuliban az angol tanárom egy óra után elbeszélgetett velem, hogy nem lehet órán káromkodni. Nem szidott le, nem alázott meg ordítva mások előtt, hanem örök életemre tanított valamit és hitelessé vált a szememben. Ugyanis azt mondta, hogy „Janó, én is és minden más felnőtt is káromkodik. Mindenki szokott káromkodni. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor nem szokás. Kérlek, az óráimon ne káromkodj!”

Egykori tanárom hatására máshogyan szoktam reagálni az ilyen helyzetekben, mint amit a társadalmi normák követelnének.

Emlékszem, amikor a Postás SE egyik játékosa a lehető legkeményebben az anyját szidta, és elég cifrán elküldött valakit a francba akkor, amikor saját maga hibázott. Nem másokat bántott, csak magára volt mérges, mégis a kimondott szavakat túlságosan is fájó volt hallani egy 8 éves gyerek szájából.

Az edzés után beszéltem vele, és megkérdeztem, hogy miért beszélt így. Igazából nem nagyon jött rá magyarázat. Viszont ezután elmondtam neki, hogy: 

„Kérlek tudd, hogy mindenki szokott káromkodni, én is és mindenki más is. A kérdés csupán az, hogy mikor és hol tesszük. 

Nekem a futballpálya szent hely! Szent hely, hiszen itt folyamatosan csodák történnek és álmok valósulnak meg! 

Lehet, hogy a világ másik oldalán Brazíliában egy hihetetlen nagy szegénységben élő játékost éppen most szúr ki a Real Madrid egyik megfigyelője, és ezáltal beteljesül az álma. A kilátástalanságból hirtelen az álmai kapuján lép be. 

Drága Barátom, itt csodák történnek! Nekem ez egy szent hely, így kérlek, futballpályán ne káromkodj!”

Átment neki az üzenet. Amikor megkérdeztem, hogy mit gondol erről, akkor elmondta, hogy rendben, tiszta neki és elfogadja.

Legközelebb, amikor káromkodott, akkor elég volt csupán edzés közben emlékeztetnem halkan, hogy ez egy szent hely, itt csodák történnek, ne feledje…

A büntetéssel, és a felesleges, átgondolatlan szabályokkal, sohasem járhatunk igazi sikerrel. Ezekkel csak eltávolodunk a gyerekektől, és falakat állítunk fel magunk és a gyermekeink közé.

Én abban hiszek, hogy letisztázzuk közösen a kereteket, és azon belül szabadságot adunk. Ez nem merevít, és engedi az önkifejezést is.

#neofutball #lesznekvilágklasszisaink

Facebook
Facebook