Éppen nézegetem az irataid miket rám hagytál. Lesz dolgom velük bőven. Hihetetlen, hogy mennyit olvastál, gyűjtögettél és dolgoztál.
Nézegetem őket és fel-feljönnek a közös pillanataink. Villannak az emlékeink és valahogy úgy érzem, hogy itt vagy közöttünk továbbra is.
Nem felejtem a napot amikor a nappaliban Apu a Nemzeti Sportot olvasva mondta nekem, hogy indul egy edzőképzés Verebes Edzőakadémia néven. „Ez egy jó edző volt, ide el kéne menned.” mondta. Alig 19 évesen honnan tudhattam volna mekkora kincset talált nekem drága jó Apám. Nem tudhattam, hogy a teljes életem és az egész gondolkodásmódom meg fog változni.
Reggel 7:30 körül már ott voltam Budafokon. Még Te sem voltál ott. Hamarosan megérkeztél és egy kissé tétován, de tiszteletteljes „Jó reggelt!”-tel köszöntem Neked. Egyből kérdezted, hogy a Verebes edzőakadémiára jöttem-e? Mosolyogva vágtam rá az igent. Csak annyit mondtál, hogy nyugodtan tegezzé’.
Nem felejtem el, amikor a Mágus (Verebes József) csak figyelte az előadásod és a végén azt ecsetelte neked, hogy „Attila, ez egyetemi szint, ez nagyon magas színvonal amiről beszélsz.”
Én csak ültem és fogalmam sem volt, hogy hova kerültem. Emlékszem az előadásaidat igazából nem is értettem. Folyamatokról meséltél, modellekről és ezek kezeléséről. Én meg azt hittem ezelőtt, hogy a fociban csak küzdeni, hajtani és akarni kell a győzelemhez.
De emlékszem a Mágusra is! Amikor elemezte nekünk az olasz meccseket. Magyarázta nekünk a letámadás jeleit, a visszatámadást, milyen magasra kell menni, stb. Előttem van a mindent magával sodró tekintete, amikor magyarázta a visszatámadás kapcsán, hogy: „Az első emberen átjöhet az ellenfél labdása, a másodikon is még átjöhet, de a harmadiknak már ütnie kell!”
Nem igazán értettem itt még az előadásaid Attilám, de egyet tudtam! Tudtam, hogy nagyon más és nagyon értékes amiről Te beszélsz.
Mentem minden Verebes edzőakadémiai napra és próbáltam megtanulni mindent, amit mondtatok. Láttad rajtam, hogy lelkes vagyok és tanulni akarok. Emlékszem egyszer a Népligetben találkoztunk, hogy könyveket vegyek tőled. Beszélgettünk és meséltem neked, hogy elkezdtem a hivatalos edzőképzést is. Felhívtad a figyelmem, hogy ott ne hirdessem azt, hogy a tanítványod vagyok, mert akkor támadni fognak. Emlékszem még ott megígértem Neked, hogy ettől nem fogok félni és képviselni fogom mindazt, amit tanítottál nekem a fociról.
De a legtöbben nem így voltak ezzel. Milyen sokszor szúrtak Téged szíven azok, akik nem mertek kiállni melletted. Emlékszem az egyik balatoni táborozáson történtekre. Sok csapat volt a táborban és ott volt egy magyar viszonylatban „nagy” név is. Játékosként többek között a Fradiban is és külföldön is játszott, válogatott labdarúgó volt, aki sokszor még a mai napig TV-s szakkommentátorként üldögél mindenki előtt. Emlékszem, bájologva jött oda hozzád, hogy végre személyesen is találkoztok. Az egyik este a táborban lévő edzők, szakvezetők összeültek és beszélgettek. Ez az ürge pár pohár bor után mondta neked: „Figyelj Attila! Én mindenben egyetértek Veled és tudjuk, hogy igazad van. De mégsem vállalhatom ezt fel, mert akkor sohasem lenne munkám…” Csak ő borozott, mert te sosem ittál alkoholt.
Tudom, hogy nem vagy az érzelmek embere, viszont láttam az arcod ebben a pillanatban és éreztem a fájdalmad. Nekem is fájt amit mondott, és nem értettem hogy lehet valaki ilyen beszari, mint ez az ember. A TV-ben előadta mindig magát, csillogott-villogott miközben belül egy gyáva ember volt. Olyan, aki a saját érdekeit előbbre tartotta, mint a magyar futball felemelkedését. Sajnos sokan vannak még így. Nem véletlen mondtad mindig, hogy a magyar focit áthatja a „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” gondolat. Ő csak egy volt azon rengeteg emberből, akik neked kedveskedtek, viszont a hátad mögött már máshogy beszéltek.
Nem is tudják az emberek, hogy annak a tudásnak a birtokában amiben te vagy, mily szörnyen feszítő érzés, hogy nem értik a körülötted lévők miről is beszélsz és nem érzik a fontosságát. Nem értik és nem érzik, pedig az egész magyar labdarúgást megváltoztatná. A Te tudásod sokszor magányt jelentett neked, hiszen nem tudtál erről érdemben kivel beszélni, csupán 2-3 emberrel. Sokszor ezért is nyilvánultál meg túl keményen az internet világában, amely által mások elítéltek.
De azt sem tudják az emberek, hogy hányszor csillant fel előtted a remény, hogy most majd sikerülhet egy nagyobb és komolyabb szerepet kapnod a magyar fociban, de végül mindig elgáncsolt valaki. Mennyi fájdalom volt ez, de Te sosem adtad fel. Kutattál, felfedeztél és rögzítetted a tudást újra és újra az utolsó pillanatokig.
Sokan azt hiszik, hogy egy összeférhetetlen, borúlátó ember vagy. Mekkora baromság ez! Akik ismernek azok nem is értik ezt a felvetést! Nem emlékszem olyan napra, amikor ne nyomtál volna valami vicces mondókát, vagy szóviccet. Mindig vidám és kedves ember voltál, aki megőrült a fociért.
Aki ismeri az edzésvezetési stílusom az pontosan tudja, hogy mennyire pozitív, jó hangulatúak az edzéseim. De talán Te sem tudod, hogy miattad tartom ilyen stílusban az edzéseim. Mielőtt a Postáson tanultam volna tőled, egy ordibálós, túlzottan szigorú, hülye edző voltam. Pontosan Te mutattad meg nekem, hogy mennyire fontos a jókedv az edzéseken. Emlékszem, ahogy edzés közben egy-egy alkalommal vicceket mesélsz, ahogy dicséred a játékosokat és nyomod velük az ökölpacsikat. Ezeket mind tőled lestem el. Nálad a gyerekek mindig jókedvűek voltak.
Ahogy telt az idő már nemcsak tanulóként nézhettem az edzéseid, hanem kollégáddá fogadtál a Postásnál. Mindenben számíthattál rám, ahogy én is Rád. Csináltuk az edzéseket, csináltuk a táborokat és mindig a fociról beszélgettünk. Újra és újra kérdeztelek. Sokszor ugyanazt kérdeztem, mert minden egyes szót meg akartam érteni és megjegyezni abból, ahogy látod a focit. Tudom, hogy zseni vagy. Még szép, hogy mindent tudni akartam!
A 2014-es VB alatt is táboroztattunk a Balatonnál. Emlékszem a döntő napján mennyire izgatott voltam, hogy ezt Veled nézhetem. Végre megérthetem hogyan elemzel egy meccset, mit nézel pontosan. Elkezdődött a meccs. Összpontosítok, próbálok minden részletet nézni mellőled. A 15. perc környékén feléd fordulok, hogy megkérdezzem mit látsz? Erre Te már rég alszol! 😀
De azért néztünk úgy is együtt meccset, hogy ébren maradtál. Sokat szakmáztunk, nagyon sokat. Nekem az volt a legmegdöbbentőbb, hogy Te tényleg az általad megalkotott tér-, és folyamatmodell alapján gondolkodsz és elemzel. Ez az egyik Paskál fürdős beszélgetésünk során jött át nekem úgy igazán. Órákig csak ültünk a vízben és a modelljeidről beszélgettünk, illetve ezek használatáról. Szeretted a kérdéseim, mert itt már értettelek téged és igazán mély szakmai kérdéseket tudtam neked feltenni. Emlékszem erre az alkalomra, mert ekkor mondtad először, hogy én értettem meg legjobban a tanításaid és a legjobb tanítványod vagyok. Hihetetlenül tiszteltelek mindig is, és ezek a mondataid nagyon nagy jelentőségűek voltak nekem. Önbizalmat adtak. Nemcsak a játékosaidat tudtad bátorítani, hanem engem is.
Te indítottál el a magyar gondolkodásmód megismerésében is, amelyben oly sokat kutattam később. Emlékszem milyen boldog voltam amikor megtaláltam Kiss Dénest és küldtem Neked a videóit. Te is imádtad ezeket. Mennyi mindent merítettünk a magyar nyelvből és gondolkodásmódból. Amikor már a magyar gondolkodásmódot rá tudtam vetíteni az egyéni edzésekre és megnyilvánult a feladataimban, tán Te is büszke voltál rám. Talán ezért is fordult elő, hogy többször szellemi alkotótársadnak hívtál. El is kezdtük a közös könyvünket már évekkel ezelőtt, amelynek a Rád eső részét Te már rég megcsináltad. Én még sajnos nem fejeztem be, de Te is láthattad az utolsó közös előadásunkon, ahol a Neofoci fájáról is beszéltem, hogy talán jól tettem. Hiszen évekkel ezelőtt nem tudtam mindazt, amit mára tudok. Ha jól emlékszem májusban találkoztunk utoljára, ahol megbeszéltünk, hogy mi legyen a jövőben. Megígértem, hogy befejezem a könyvünket és be is fogom!
Ha Te nem vagy, akkor soha az életben nem kezdek el a magyarsággal foglalkozni és nemcsak, hogy a Neofoci szellemisége nem jön létre, de emberként is szegényebb lennék. Sorsfordító voltál az életemben Attilám! Ha Te nem vagy, akkor egyszerűen az az ember nem létezne, aki ma vagyok.
Idővel már előadásokra is elhívtál, hogy adjak veled elő. A legemlékezetesebb az volt, amikor Dárdaihoz mentünk előadni. Hálás vagyok, amiért én kezdhettem a magyar nyelv és magyar észjárás bemutatásával. Pali röhögve csapkodta a szerb másodedzője combját, hogy ezt le sem tudja neki fordítani amiről beszélek. Ezután végig Tiéd volt a terep. Több napon keresztül tartottad az előadásokat. Volt olyan, amikor Pali az előadásod közben meg is jegyezte, hogy ez a csávó tényleg egy zseni. Nemcsak előadásokat tartottál, de mutattad az általad kitalált focis játékokat is. Emlékszem Pali arcára. Gyermeki mosollyal nézte a focisakkod és végig nevetett. Meg is említette mikor eljöttünk, hogy majd nyáron náluk folytatjuk a Balatonon. De sajnos ebből nem lett végül semmi.
Rád az ember mindig számíthatott, hiszen nagyon jó szíved van! Bárki kért tőled segítséget Te mindig segítettél.
Apu halála után hihetetlen nehéz és kilátástalan helyzetben voltam. Emlékszem hány ember ígérte meg, hogy mindenben segít ha kell, végül szinte egyik se segített közülük. Te nem ígértél, csupán segítettél. Mivel értek valamennyire az építéshez is, így ekkoriban újíttattál fel mindent a házadon. Csináltunk neked erkélyt, teraszt, tetőt, sok mindent. Még a legutolsó keresztszalag-szakadásom is nálad volt. 😊
Ha nem vagyok nehéz helyzetben akkor talán nem is építtetsz semmit. De ha valakinek segítségre volt szüksége, akkor Te ilyen ember voltál Attilám. Sokan nem is tudják ezeket rólad. Egy zseni és egy igazán jó ember voltál.
Nézegetem az irataid és fel-feljönnek a közös pillanataink. Villannak az emlékeink és valahogy úgy érzem, hogy itt vagy közöttünk továbbra is. Hallom a hangod, látom magam előtt az emlékeink. Úgy érzem a tőled tanultakat ígéretemhez híven méltón tudom tovább vinni.
Azt mondják, hogy nem a mester választja a tanítványokat, hanem a tanítványok a mestert. Az én mesterem Te voltál és Te is maradsz. Nélküled nem az lennék, aki ma vagyok.
Köszönök mindent Attilám!
Legutóbbi hozzászólások