Lassan két éve történt, hogy megadatott nekem egy nagy dolog az életemben. A Ferencváros felnőtt női csapata elvitt magával a törökországi edzőtáborukba, ahol átélhettem velük az alapvetően gyönyörű és itthon teljes mértékben egyedi játékstílusukat.

Fantasztikus embereket ismertem ott meg. Kiváló és hihetetlen felkészült, precíz stábot, akik mindent készek feláldozni a csapatukért. Olyan játékosokat, akiknek minden labdaérintésük csodálatos volt. Szerintem messze ők játsszák itthon a legszebb futballt a mai napig!

Azokban az időkben azt hittem, hogy a technikai képzésben, az egyének kibontakoztatásában jó szakembernek számítok.

Máshogy oktattam a dolgokat, mint ahogy azt tanítják az edzőképzéseken. Máshogy osztottam fel a cseleket, labdaszelídítéseket, labda továbbításokat, megtévesztő mozdulatokat, stb. és hatékonyan tudtam oktatni.

Aki szellemileg és fizikailag ép, annak lényegében bármelyik cselt megtanítom maximum 5 perc alatt úgy, hogy onnantól kezdve tudja használni. Egyedül a dobott szivárványcselnél fordulhat elő, hogy egy kicsit több idő kell, de legtöbbször ezzel sincs gond.

A lényeg az, hogy azt hittem jó vagyok a szakmámban és jól tudom az egyéniségeket segíteni abban, hogy kibontakozzanak. Tudtam, hogy ehhez milyen feladatok kellenek, és mit hogyan kell csinálni.

Nagyon sok válogatott labdarúgó volt ott a csapatban, tényleg fantasztikus, amit ezek a lányok tudnak!

Sokat beszélgettem Velük, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk.

Az egyik este Fenyvesi Evelinnel tudtam beszélgetni. Ő az a játékos, aki már 3x megnyerte Magyarország legjobb labdarúgója címét, és szerintem még nagyon sokszor meg is fogja nyerni… Jelenleg 57 válogatottságnál jár és még mindig csak 23 éves! Az Ő karrierjében simán benne lehet a 200 válogatottság is, fantasztikus, amit Ő tud!

Amikor beszélgettünk, akkor nyilván a foci volt a középpontban és egy olyan feladattípusról dumáltunk, amire a magyar edzőképzés is, és én is azt mondtam, hogy ez nem hatékony, értelmetlen gyakorlat.

Ez a csodálatos lány viszont úgy lesöpörte ezt a gondolatomat az asztalról, hogy azt öröm volt nézni. Ugyanis azt mondta, hogy azért szereti ezt a feladatot, mert önbizalmat ad neki.

Ekkor döbbentem rá, hogy én mekkora egy barom vagyok, és valójában semmit se tudok az én hivatásomról. Addig azt hittem, hogy Én tudom mi kell a játékosoknak, és majd Én a saját tudásomat (ami belőlem jön) majd rányomom a játékosokra és akkor ők kibontakoznak. Ennél nagyobb hülyeséget nem is hihettem volna. Ebben hol van figyelembe véve a játékos egyénisége? 😀 Sehol… Annál nagyobb tévút nem is lehet a szakmámban, mint amikor elhiszi az ember, hogy ő mindent tud.

Ez a fantasztikus lány a legnagyobb tanítást adta nekem. Megmutatta, hogy rosszul csinálom a dolgom, hiszen nem a játékosokból indulok ki, hanem magamból és saját magam erőltetem a játékosokra.

Fenyvesi Evelin megváltoztatta az életem!

Elindított egy olyan úton, amivel jobban tudom segíteni a játékosaimat azóta.

Azóta leoktatom a dolgaim, elmondom, hogy minek milyen hatása lesz az ellenfélre, de kérem őket, hogy térjenek el ettől. Építsék tovább azt, amiket gyakoroltunk.

Azóta pl., ha leoktatok pár szemből jövő védő elleni cselt, akkor elmondom, hogy mi a lényeg benne. Hitesd el, hogy jobbra viszed, de közben balra tolod a labdát, vagy éppen fordítva. Alapvetően ezt az elvet érdemes követni a szemből jövő védők ellen. Az edzéseinken ennek fényében leoktatom a cseleket, és amikor jön az éles rész, amikor a védő már szerelhet, akkor a játékosokból jövő cseleket javítom. Nem baj, ha egyáltalán nem használja azt, amit addig gyakoroltunk. Ha ő más cselt csinál, akkor rákapcsolódom a játékosomra és megbeszéljük, hogy ez a mozdulat, amit ő csinált, hogyan tud hatékony lenni ebben a helyzetben.

Tényleg minden túlzás nélkül ez a leányzó tett engem jobb emberré és jobb szakemberré is. Úgyhogy köszi, Fenyőkém! 🙂 ❤

Ezt az egészet csak azért írtam most le, mert ennek kell a legfőbb gondolatnak lenni a gyermekeink nevelésénél és segítésénél. Legyünk szülők, edzők, tanárok, bárkik, a játékosokból, az egyénekből kell kiindulnunk, mert csakis így tudjuk őket a legjobban segíteni az útjukon.

Nagyon nehéz dolog ez. Ott motoszkál bennünk a kisördög, hogy de mi ezt jobban tudjuk, majd én megmondom, hogy kell ezt csinálni.

Nem szabad! 🙂 Amit te tudsz, az te vagy és csak rád illik.

A másik félben mindig lássuk meg a jót és a szépet. Mutassuk meg neki, hogy milyen csodák is rejlenek benne, és biztassuk, hogy ezeket a csodákat éljék meg.

Sok szeretettel innen Portugáliából,
Janó

#neofutball #lesznekvilagklasszisaink

Facebook
Facebook