A foci attól szép, hogy szinte bárhol és bármikor és még talán szinte bármivel játszható. Emlékszem, amikor üres flakonnal játszottunk, vagy a suli folyosóján összegyűrt alufólia galacsint rugdostunk.
Legyen szó galacsinfociról, kispályás fociról, amatőr hobbifociról vagy a világbajnokság döntőjéről, az alapvetések ugyanúgy működnek. Pontosabban működnének, de jelen példámnál Lloris nem igazán tudta kivitelezni a dolgot.
Mire is gondolok?
Mario Mandzukic lesipuskás góljára.
Egy játékos többféle módon tudja fedezni a labdát. Az egyik ilyen technika a kislöbb.
· Látványos: bármikor és bárhol használod, akkor felbolydul a tömeg.
· Hasznos: hatékony labdafedezés. Ha pontosan hajtod végre, akkor a közvetlen labdavesztés kizárt.
A trükk kivitelezése:
· A labdát minimum 10 cm, de maximum 20 cm magasságba löbböljük.
· Ez azért fontos, mert ha túl alacsonyan húznánk el, akkor úgy járnánk, mint a franciák kapusa a vb-döntőben és az ellenfél simán bele tudná tenni a lábát.
· Ha viszont túl magasra emeljük a labdát, akkor fennáll a veszélye annak, hogy sok ideig fog tartani a mozzanat, mellyel időt veszítünk, és az ellenfél bele tud kapni a labdába.
· A tökéletes kislöbb az ellenfél földtől pár centire húzott lábfeje és a sípcsontja közötti térben halad el, mellyel teljes mértékben kizárja bármilyen testrész közbeavatkozását.
Tehát ne feledjétek, hogy a kislöbb JÓ! Bármilyen meccsen bátran használjátok!
Úgy gondolom, hogy Hugo Lloris remek példa arra, hogy a vb-döntőben is lehet kapusként cselezni, és habár benne van a kockázat, attól függetlenül a foci szépségét ez adja meg. Lloris rosszul hajtotta végre a technikát, viszont a hibájából tanulhattok, hogy Ti sikeresen alkalmazzátok, akár a legfontosabb meccseteken.
Legutóbbi hozzászólások