Ezt az egyik tanítványunk mondta arra a kérdésre, hogy miért szeret hozzánk járni. Kiegészítésként annyit tennék hozzá, hogy a megértendő mellé az átérzendő jellemzőt is érdemes megemlítenünk. Amit kiindulópontnak tekintünk abban, hogy kiteljesedjen az egyén, ami a játékosokban van. De ezzel a jellemzővel most nem foglalkozunk részletesen.
Ez egy nagyon találó mondat, hiszen évek óta nehezen tudjuk elmagyarázni a szülőknek, hogy mivel is foglalkozunk. Gyakran magyarázom nekik, hogy mi nem csak a formával foglalkozunk, tehát azzal, ami látszik, hanem a tartalommal is, ami a játékosok gondolatait és érzéseit jelenti. Vagyis igyekszünk a teljes emberrel foglalkozni.
Ilyenkor rendre furán néznek rám, és nem is értik igazán, miről beszélek, és nem is érzik. Akkor szokták elsőnek „megérezni”, amikor az edzés után a játékosok a tartalomról kezdenek el mesélni. Elmesélik, hogy milyen új dolgokat tanultak, és nyilván közben érezni lehet, hogy itt valami történt az érzésekkel is, hiszen boldogan teszik mindezt. Amikor a tanult dolgokat mesélik, akkor nem csak mozdulatokról mesélnek, hanem elmondják, hogy mikor, miért és hogyan használjuk ezt és ezt a mozdulatot. Ha innen jön az ellenfél, akkor ezt és ezt csinálom, mert akkor ez és ez lesz a következménye stb.
Sokszor azt tapasztalom, hogy a szülők figyelme a minőség helyett a mennyiségre összpontosul. Mennyit edz a gyerek, mennyit futott az edzésen, milyen gyors, milyen erős, mennyit ér a labdához stb. Ez mind mennyiségi jellemző és nem minőségi jellemző!
Fontos! Véleményem szerint kell az állóképesség, kell a robbanékonyság, kell az erő, minél többet érnek a labdához, annál jobb!!!!
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy sokat kell futni. Akkor egyetértek vele és azt mondom, hogy „Igaz! De hova?”.
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy gyorsnak kell lenni. Akkor egyetértek vele és azt mondom, hogy „Igaz! De mikor?”.
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy technikásnak kell lenni. Akkor egyetértek vele és azt mondom, hogy „Igaz! De hogyan?”. Ezekkel a megállapításokkal egyetértek, csupán egy mélyebb (nem felszínes) igazság is érdekel ezekkel kapcsolatban.
Ha csak mennyiségileg (felszínesen) nézzük a futballt, akkor nagyon könnyen az a vége, hogy nem lesz futballista a gyerekből, és akkor értetlenül áll a szülő. „Nem értem, hiszen mi mindent megtettünk…” És ez igaz is! Mindent megtettek, csak éppen a kiindulópont volt pontatlan. Hiszen a mennyiségnek a minőséggel kéne kézen fogva járnia!
Ugyanakkor az is rendkívül gyakori, hogy ha valaki nem csak a mennyiséget nézi, akkor a minőséget a felszínből ítéli meg. Vagyis amit lát, az alapján dönti el, hogy ez minőségi-e. Tehát ha a pályára egy SZÉP légi leszállópályát bójázunk ki, vagy SZÉPen villogó, csillogó, sípoló eszközöket használunk, akkor azt már minőséginek érzik sokszor. Tehát ha a pálya SZÉP, akkor az már jó is, de ez nem igaz. Ez még mindig nem a tartalom, ez még mindig csak a felszín. És bizony a valódi értékek mindig a tartalomból fakadnak!!!
Apró Attila kiváló edzőkolléga szokta azt mondani, hogy: „Egy jó edzéshez csak labdák és egy kapu kell!” És nagyon igaza van! Természetesen a külcsínt érti ezalatt és nem a tartalmat, amit átadunk a játékosoknak.
Fontos! Ha valaki sok bóját használ, vagy különböző speciális eszközöket, attól az még nem jelenti azt, hogy az egy értéktelen edzés!!! Sőt, még izgalmasabbá teheti a játékosoknak. De a döntő az, hogy van-e mögötte szellemi-, érzelmi tartalom.
Az, hogy csak a mennyiséget nézzük a labdarúgásban is, nem a véletlen műve. Fogyasztói társadalomban élünk, aminek a kiindulópontja a mennyiség. Sokszor bele sem gondolunk, hogy jó-e ez így… De vajon csak így lehet?
Nincs időnk ezen gondolkodni, mert rohanunk. Rohanunk, rohanunk és csak rohanunk. Rohanunk az edzéseken is.
Popper Péter mondta az egyik előadásában, hogy ha ő lenne az ördög, akkor úgy tenné tönkre az emberiséget, hogy felgyorsítaná az életet. Így mindig csak rohannának, stresszelnének és nem gondolkodnának az életükön, nem élnék meg az érzéseiket és az életüket sem.
Éppen ezért tartom fontosnak leírni, hogy érezzük a különbséget a mennyiség és a minőség között. Hogy a felszínt ne keverjük a minőséggel. Fontosnak érzem, mert már számtalanszor meséltek nekem szülők, egykori játékosok, hogy hogyan hagyták abba ők vagy a gyerekeik ezt a játékot. Mindben volt egy közös pont! A tartalom helyett a formát figyelték. És higgye el mindenki, hogy szörnyű ezeket hallgatni! Mert mind egy-egy ki nem teljesedett, tönkrement, vagy még el sem indult pályafutás szomorú végét jelentették.
A következő cikksorozatomban kísérletet teszek ismét arra, hogy bemutassam a tartalom (minőség) fontosságát! Konkrét futballtechnikai példákat fogok felhozni, amivel bemutatom, hogy sokkal gyorsabban érhetünk el sikert, ha a minőségre megyünk a mennyiség helyett! Direkt mutatom meg a minőség fontosságát, mert általában túlzóan a mennyiségre figyelünk. Természetesen a mennyiség is fontos, de szerintem az a szerencsés, ha a minőség határozza meg a mennyiséget és nem fordítva.
Manapság az a jellemző felfogás, hogy ha valamit nagyon sokszor csinálok, akkor majd jó lesz. Biztos? Akkor is biztos ez, ha rossz labdaérintéssel (nem minőség, csak a mennyiség) érsz a labdához 80 000-szer? Akkor is jó lesz a vége? A jót gyakoroltad és idegezted be?
Én azt mondom, hogy ha jól csinálod (minőség), akkor előbb lesz jó…
Elsőnek álljon itt egy hosszabb gondolat Molnár V. Józseftől, kiváló néplélek- és néprajzkutatónktól a tartalomról és formáról (felszín), vagyis a minőségről és mennyiségről. „Az iskola az életre neveljen! Molnár V. József előadása” című videóban:
„…a médiában a bemondók azzal köszönnek el az embertől, hogy további szép estét kívánok. Egyetlen fölmenőnk soha, sehol, magyar honba azt, hogy szép reggelt, szép napot, szép estét nem mondta.
De hát mi bajom van a széppel?
Az a bajom, hogy a szép, az a felszín. Mi úgy köszöntünk, hogy adjon Isten jó reggelt! Adjon Isten jó napot! Adjon Isten jó estét! Adjon Isten jó éjszakát. A jó tartalom. A szép felszín. Akaratlanul is, mert a kimondott szónak hatása van, akár akarja az ember, akár nem! A formának, a kimondott szónak, a mozdulatnak hatása van. Az ember egyre felszínesebb lesz. Nem az számít, hogy jó vagy-e?! Az számít, hogy szép vagy-e?! Hogy a legújabb módi szerint öltözködsz-e. A legújabb módi szerint étkezel-e. Hiszen ennek a társadalomnak a lényege bent van a nevében, fogyasztói társadalom; az, hogy fogyassz! Fogyassz, fogyassz, fogyassz, még fogyassz!”
Ez az idézet jól mutatja, hogy manapság miért számít jobban a mennyiség a minőségnél. Habár ebben az előadásában nem teszi hozzá, de sok másikban igen, hogy az a szerencsés, amikor a jó és a szép párban jár.
Miközben ezen a cikken gondolkodtam felhívott Horváth Lackó komám, aki a Ferencvárosnál dolgozik erőnléti szakemberként. Több dologról beszéltünk, de mesélt nekem a légzésről is. A lényege az volt, hogy manapság még az emberek légzése is felszínes, pedig sokkal egészségesebb lenne, ha mélyebb lenne.
Lackó kiváló szakember, és emellett JÓ ember is! Mindig tanulok Tőle valami újat! Ezzel kapcsolatos gondolatait külön meg is fogjuk osztani.
Tetszik a párhuzam, hogy nem csak a világ lett felszínesebb, de még a légzésünk is felszínes. Nyilván nem gondoljuk úgy, hogy a világ változásának köszönhető, hogy nem a legjobban légzünk. Csupán tetszik a hasonlat, szeretem amikor az élet pont olyan dolgokat sodor felénk, amikre éppen gondolunk. (Mondjuk a sok rohanás és stresszelés tuti nem segíti a helyes légzési technikát…)
A következő részekben már konkrét technikai példákkal jövök.
Rózant Janó
#neofutball #vannakvilágklasszisaink
Legutóbbi hozzászólások