A cselekkel kapcsolatban többféle felfogás létezik, az egyiket kategória-elméletnek hívjuk.
Ezalatt azt értjük, hogy a labdás játékos az alapján dönti el, hogy milyen cselt alkalmazzon, hogy hozzá képest honnan érkezik az ellenfele. Ugyanis a különböző kategóriákban más-más cseleket érdemes használnunk, ha igazán hatékonyak akarunk lenni. Nem véletlen, hogy Zidane a róla elnevezett cselt oldalról jövő védő ellen alkalmazta és az sem véletlen, hogy az „igazi”, a brazil Ronaldo a szemből érkező védők ellen mindig a biciklicseleket csinálta.
Ha ebből a felfogásból közelítjük meg a cseleket, akkor poszttól függetlenül minden játékosnak ugyanolyan irányokból jöhetnek az ellenfél játékosai. Amikor a Neofutball stábjával a cseleket osztályoztuk, pl. a szemből jövő védő elleni kategóriába is csak olyan cseleket tettünk be, ami szinte 100%-ig tuti, hogy bejön.
Bár a védőjátékosok a saját védőharmadukon belül ritkán és igen kevés cselt szoktak használni, hiszen itt egy labdavesztés életveszélyes, a felosztásunknak köszönhetően előttük is egy új világ nyílhat ki.
Kevesen tudják, de még a kapusok számára is vannak kiválóan használható cselek. Igaz, ehhez kimagaslóan higgadt, magabiztos és technikailag képzett játékosra van szükség.
Olyanra, aki nem csak az eredményt nézi görcsösen, hanem tekintettel van a csapat érdekeire, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor egy jó csellel új és kedvezőbb passzsávokat nyit meg amellett, hogy ezzel a társairól magára csalogat egy ellenfelet, ezzel kivéve őt a másik csapat védekezéséből.
És ami ennél is fontosabb, a látványos és eredményes mozdulattal hatással van a közönségre is, szépen futballozik, művészetként éli meg a hivatását.
Világviszonylatban is kifejezetten ritkának mondható, hogy egy kapus cselezzen. Ha most hirtelen össze kéne számolnom a futballtörténelem összes olyan kapusát, akik bátran mertek cselezni, ráadásul kifejezetten hatékonyan tették ezt, akkor egy kezemen megoldanám a dolgot.
De közöttük van egy magyar srác is, akit Gróf Dávidnak hívnak!
Óriási örömmel tölt el, hogy végre látok olyan labdarúgót az NB I-ben, aki bátran játszik a közönségnek. Elvégre a magunk önmegvalósítása mellett a közönséget is szórakoztatnunk kell, és ez manapság hiánycikk itthon.
Dávid játékán jól látszik, hogy az oldalról, a csípő vonala mögül érkező védő kategóriájának szabályszerűségeit kiválóan tudja és magabiztosan oldja meg.
Ebben a kategóriában kulcsfontosságú, hogy sprinteltessük meg a védőt, és ezt legtöbbször az átvételünkkel érjük el. Ugyanis ha úgy vesszük át a labdát, hogy az guruljon (akár nagyobb sebességgel is), és mi megindulunk utána, akkor a védő reflexszerűen rástartol, ha 8 méteren belül van hozzánk képest.
Ha sikerült felgyorsítanunk a védőt, akkor már csak mögé kell cseleznünk úgy, hogy védjük a labdát. Ezt háromféleképpen tehetjük: távolsággal, kislöbbel vagy a támaszkodó lábunkkal.
Dávid remekül csalogatja magára a védőt és a távolság mellett egy finom kislöbbel kiválóan védi a labdát a közönség nagy, nagy örömére!
A magyar nyelvből és ezáltal a magyar gondolkodásmódból egyértelműen a színes, váratlan és látványos megoldások következnek.
Sajnos ezt nagyon kevés játékos éli meg a pályán, szerencsére Dávid azok közé tartozik, akik ezzel élnek, és labdarúgóművésznek hívhatják önmagukat, hiszen számukra önkifejezés a játék!
Minél több Gróf Dávidot kérünk a magyar pályákra! 😉
Legutóbbi hozzászólások