A cselekkel kapcsolatban többféle felfogás létezik, az egyiket kategória-elméletnek hívjuk.

Ezalatt azt értjük, hogy a labdás játékos az alapján dönti el, hogy milyen cselt alkalmazzon, hogy hozzá képest honnan érkezik az ellenfele. Ugyanis a különböző kategóriákban más-más cseleket érdemes használnunk, ha igazán hatékonyak akarunk lenni. Nem véletlen, hogy Zidane a róla elnevezett cselt oldalról jövő védő ellen alkalmazta és az sem véletlen, hogy az “igazi”, a brazil Ronaldo a szemből érkező védők ellen mindig a biciklicseleket csinálta.

Ha ebből a felfogásból közelítjük meg a cseleket, akkor poszttól függetlenül minden játékosnak ugyanolyan irányokból jöhetnek az ellenfél játékosai. Amikor a Neofutball stábjával a cseleket osztályoztuk,  pl. a szemből jövő védő elleni kategóriába is csak olyan cseleket tettünk be, ami szinte 100%-ig tuti, hogy bejön.

Bár a védőjátékosok a saját védőharmadukon belül ritkán és igen kevés cselt szoktak használni, hiszen itt egy labdavesztés életveszélyes, a felosztásunknak köszönhetően előttük is egy új világ nyílhat ki.

Kevesen tudják, de még a kapusok számára is vannak kiválóan használható cselek. Igaz, ehhez kimagaslóan higgadt, magabiztos és technikailag képzett játékosra van szükség.

Olyanra, aki nem csak az eredményt nézi görcsösen, hanem tekintettel van a csapat érdekeire, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor egy jó csellel új és kedvezőbb passzsávokat nyit meg amellett, hogy ezzel a társairól magára csalogat egy ellenfelet, ezzel kivéve őt a másik csapat védekezéséből. 

És ami ennél is fontosabb, a látványos és eredményes mozdulattal hatással van a közönségre is, szépen futballozik, művészetként éli meg a hivatását.

Világviszonylatban is kifejezetten ritkának mondható, hogy egy kapus cselezzen. Ha most hirtelen össze kéne számolnom a futballtörténelem összes olyan kapusát, akik bátran mertek cselezni, ráadásul kifejezetten hatékonyan tették ezt, akkor egy kezemen megoldanám a dolgot.

De közöttük van egy magyar srác is, akit Gróf Dávidnak hívnak!

Óriási örömmel tölt el, hogy végre látok olyan labdarúgót az NB I-ben, aki bátran játszik a közönségnek. Elvégre a magunk önmegvalósítása mellett a közönséget is szórakoztatnunk kell, és ez manapság hiánycikk itthon.

Dávid játékán jól látszik, hogy az oldalról, a csípő vonala mögül érkező védő kategóriájának szabályszerűségeit kiválóan tudja és magabiztosan oldja meg.


Ebben a kategóriában kulcsfontosságú, hogy sprinteltessük meg a védőt, és ezt legtöbbször az átvételünkkel érjük el. Ugyanis ha úgy vesszük át a labdát, hogy az guruljon (akár nagyobb sebességgel is), és mi megindulunk utána, akkor a védő reflexszerűen rástartol, ha 8 méteren belül van hozzánk képest.

Ha sikerült felgyorsítanunk a védőt, akkor már csak mögé kell cseleznünk úgy, hogy védjük a labdát. Ezt háromféleképpen tehetjük: távolsággal, kislöbbel vagy a támaszkodó lábunkkal.

Dávid remekül csalogatja magára a védőt és a távolság mellett egy finom kislöbbel kiválóan védi a labdát a közönség nagy, nagy örömére!

A magyar nyelvből és ezáltal a magyar gondolkodásmódból egyértelműen a színes, váratlan és látványos megoldások következnek.

Sajnos ezt nagyon kevés játékos éli meg a pályán, szerencsére Dávid azok közé tartozik, akik ezzel élnek, és labdarúgóművésznek hívhatják önmagukat, hiszen számukra önkifejezés a játék!

Minél több Gróf Dávidot kérünk a magyar pályákra! 😉

Gróf Dávid jól bánik a labdával, és kapusként is bátran cselez (Fotó: vidi.hu)
Facebook
Facebook