Szabó Erik bátorság szakértő egyszer megkérdezte tőlem, hogy mi a bátorság? Én meg lényegében azt bátorkodtam mondani, hogy az a bátor, aki többet segít a másiknak, mint amit a másik tud neki segíteni.

De miért ez a bátorság?

Azért mert a világ tévedéseivel szembe mersz menni! Ugyanis már az általános iskolában azt közvetítik, hogy tanulj és ha dolgozat van, akkor nőj a többiek fölé. Írd meg ötösre a dogád és semmiképp ne segíts senkinek, hiszen úgy emelkedhetsz ki ha lenyomod a többit.

Biztos ez?

Miért nem azt csinálja a világ, hogy adj ki magadból mindent és segíts annak akinek nem megy? Tudom, teljesen abnormális a felvetésem… De miért is ne? Miért is ne merjünk a világ tévedéseivel szembe menni? Melyikkel tanulunk emberséget? Ha kiadok magamból mindent és semmiképp se segítek a másiknak, vagy netán azzal ha emelem a másikat?

A bátorság ott kezdődik ha a másikat emelem, segítem és nem félek attól, hogy ebből bajom lesz és kevesebb leszek. A bátorság az, ha szeretem magam annyira és hiszek magamban annyira, hogy tudjam jó vagyok. Tudjam azt, hogy ha másoknak segítek, attól még én is jó vagyok. A bátorság az amikor elhagyom azon félelmem, hogy kevesebb leszek akkor ha a másiknak segítek. A bátorság az, ha szeretem magam annyira, hogy tudjam a külvilágtól függetlenül jó vagyok és merem szeretni a társaim és segíteni őket. Mert ettől kisebb, vagy kevesebb sohasem leszek. Erre szokták azt mondani, hogy nem tudsz átvinni valakit a túlsó partra úgy, hogy te meg ne érkeznél…

Elég bátor vagy-e, hogy kilépj a világ tévedéseiből és magad helyett a másikat emeld magad fölé?

Álljon itt két mese amin keresztül választhatsz, hogy ki leszel ma.

Mese a félelemről…

Volt egy csapat, melyet fantasztikus játékosok alkottak. Néha ők erről már meg is feledkeztek, mert bele se gondoltak abba, hogy hány millió ember szeretne olyan jó lenni mint ők. Sokat edzettek és zseniálisak voltak, kétségkívül ritka nagy kincsek és különlegesek voltak. Lenyűgözően tudtak játszani, ha segítették egymást.

Egy nap messzi földre utaztak egy fontos meccsre. Több millió ember figyelt rájuk. Ez a sok-sok millió ember is sokat dolgozott, oly sokat, hogy már idejük se volt boldognak lenni és ezért sokszor inkább szomorúak voltak a sok probléma miatt.

A csapat miután megérkezett a nagy meccsre furcsa dolgokat tapasztalt. Nem volt tiszta víz a szállásukon, nem kaptak ebédet, és vacsorát sem. Az utolsó edzésüket mogorván megfigyelte az ellenfelük, akik tisztátlan eszközökkel próbáltak előnyt szerezni.

A mérkőzés napján távol a hazától a félelemmel teli ellenfelüket sok ezer szurkoló jött ki biztatni. Hát bizony nehéz helyzet ez. Ugyanakkor egy zseniális csapatról van szó akik arra születtek, hogy történelmet írjanak és sok millió szomorú ember napját tegyék szebbé.

Elindult a meccs, kemény és nehéz volt, de állták a sarat. Egyszer rossz passzt adott az egyik játékos és aki kapta volna szerette volna menteni a saját bőrét. Ezért rászólt, hogy figyelj már oda! Nem volt kedves, éreztette, hogy ő ezt jobban csinálta volna. Ettől a hibázó játékos önbizalma megingott és elkezdett izgulni. Ráadásul a több ezer ellenfél szurkoló is nehezítette a helyzetét. Amikor legközelebb labdát kapott, felvillant benne, hogy nem hibázhat. Félt, hogy újra rászól a társa. Átvette a labdát és az izgatottsága által addig tartogatta azt, hogy elvette az ellenfél. Újra rászóltak és immár ez a rossz szó nem csak rá hatott, hanem másokra is és egyre rosszabbul játszott a csapat. Ugyanakkor volt egy játékos akiben a legnehezebb helyzetben is ott ragyogott a megoldás fénye. Érezte ő ezt, de az ilyen helyzetekben kételkedett a saját fényében. De ez a játékos is a veszekedés hatására úgy érezte, hogy nincs ereje biztatni a másikat, így nem is tette. Nem emelte a másikat és egyre több hiba keletkezett körülötte is. A csapat nehéz helyzetbe került, bizony maguknak tették nehézzé… Onnan indult a dolog, hogy az egyik játékos félt a kudarctól és magát emelte a másik fölé. Nem merte maga fölé emelni a másikat, pedig megtehette volna.

Végül kiterjedt ez az egész csapatra. Végeredményben együtt mentek a nehézségbe, mert egymást hibáztatták egymás megsegítése helyett.

Mese a bátorságról…

Volt egy csapat, melyet fantasztikus játékosok alkottak. Néha ők erről már meg is feledkeztek, mert bele se gondoltak abba, hogy hány millió ember szeretne olyan jó lenni mint ők. Sokat edzettek és zseniálisak voltak, kétségkívül ritka nagy kincsek és különlegesek voltak. Lenyűgözően tudtak játszani, ha segítették egymást.

Egy nap messzi földre utaztak egy fontos meccsre. Több millió ember figyelt rájuk. Ez a sok-sok millió ember is sokat dolgozott, oly sokat, hogy már idejük se volt boldognak lenni és ezért sokszor inkább szomorúak voltak a sok probléma miatt.

A csapat miután megérkezett a nagy meccsre furcsa dolgokat tapasztalt. Nem volt tiszta víz a szállásukon, nem kaptak ebédet, és vacsorát sem. Az utolsó edzésüket mogorván megfigyelte az ellenfelük, akik tisztátlan eszközökkel próbáltak előnyt szerezni.

A mérkőzés napján távol a hazától a félelemmel teli ellenfelüket sok ezer szurkoló jött ki biztatni. Hát bizony nehéz helyzet ez. Ugyanakkor egy zseniális csapatról van szó akik arra születtek, hogy történelmet írjanak és sok millió szomorú ember napját tegyék szebbé.

Elindult a meccs, kemény és nehéz volt, de állták a sarat. Egyszer rossz passzt adott az egyik játékos és aki kapta volna bátor volt és tudta magáról, hogy jó. Ezért biztatóan szólt neki, hogy „Láttam mit akartál, próbáld meg megint és menni fog!”. Kedves volt és támogató. Éreztette, hogy a másik jó és képes megcsinálni mindazt, amit szeretne. Ettől a hibázó játékos önbizalma megnőtt és elkezdett megnyugodni. A több ezer ellenfél szurkoló is nehezítette a helyzetét, de mégis nyugodt maradt a társa miatt. Amikor legközelebb labdát kapott felvillant benne, hogy bízik benne a társa. Tudta, hogy újra próbálkozhat, mert mellette áll a csapattársa. Átvette a labdát és a nyugodtsága által gyönyörű és sikeres cselsorozatot indított meg. A társa újra dicsérte és immár ez a jó szó nem csak rá hatott, hanem másokra is és egyre jobban játszott a csapat. Volt egy játékos akiben a legnehezebb helyzetben is ott ragyogott a megoldás fénye. Érezte ő ezt, és ebben a helyzetben magabiztos volt a saját fényében. Ez a játékos is a biztatás hatására úgy érezte, hogy neki is van ereje biztatni a másikat, így meg is tette és egyre több jó megoldás keletkezett körülötte is. A csapat egyre jobb helyzetbe került és gyönyörű gólokat szereztek, bizony maguknak tették könnyebbé… Onnan indult a dolog, hogy az egyik játékos bátor volt és merte emelni maga fölé a másikat. És végül kiterjedt ez az egész csapatra. Végeredményben együtt mentek a sikerbe és történelmet írtak. Mert biztatták és megsegítették egymást. Sok gólt szereztek és egy országot tettek boldoggá. Ezzel a meccsel halhatatlanokká váltak és örökké a történelem részei lettek.

Egy pillanat nem több egy pillantásnál. De ők egy pillanat alatt tudták egymást segíteni és bátrak maradtak!

Örökre a történelem részévé váltak!

Melyik lesz ma a Te meséd? 🙂