A magyar nyelv egy gyöknyelv, ami azt jelenti, hogy a magyar nyelvben vannak szógyökök, amiket tovább építve különböző toldalékokkal újabb és újabb szavakat alkotunk meg.

Például a kép szavunkat is továbbépítjük és lesz belőle: képez, képzés, képesség, képlet, leképzés, példakép, képző, fénykép stb.

A tehetség szó alatt legtöbbször azt értjük, hogy az adott személy különleges, magasabb tudással rendelkezik, gyorsabban tanul és alapvetően az átlag felett áll.

De ha a magyar nyelv logikája alapján újraértelmezzük ezt a kifejezést, akkor ez a szavunk bizony nagyon nem ezt jelenti, mint amit mostanság értünk alatta! 

A tehetség szavunknak a tesz szó a gyöke.

Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára című művében a következő áll a „tesz” kifejezés egyik értelmezéseként:

„Tesz: valamit csinál, eszközöl, elkövet, cselekszik.”

De a tehetség szavunkba a tesz szót feltételes módba tesszük, magyarán nem biztos, hogy a tehetséges játékos le is tesz valamit az asztalra, hanem ezért tennie, gyakorolnia, fejlődnie kell, és csak így érheti el a célját.

Az igazi magyar jelentését nézve a tehetség szavunk az egyik legjobb leírása annak, hogy hogyan is lehetünk élsportolók. Hiszen leírja magát a folyamatát az élsportolóvá válásnak, miszerint nagyon sokat kell tennünk azért, hogy sikeresek legyünk és valójában a befektetett edzés mennyisége és minősége eredményezi a sikert.

Miközben manapság a tehetség szavunkkal pont az ellenkezőjét érjük el, mert ezzel a kifejezéssel tévesen azt hitetjük el a gyermekünkkel, hogy ő kiválasztott és magasabb rendű a többieknél. 

Erre is van egy szavunk, ez a reménység.

A reménység szavunk azt jelenti, hogy ha ez a játékos nem is ad bele mindent, benne akkor is ott van a remény.

Azonban ez a kifejezés kerülendő. Modern pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a zseninek kikiáltott gyermekek nehezebben tudják befutni azt a karrierívet, ami bennük rejlik, mert óriási nyomást jelent számukra, hogy zseninek tartják őket.

Gyermekünket ne nyomasszuk azzal, hogy ösztönös zseninek kiáltjuk ki, mert ezzel a vállalkozó kedvét vesszük el. Ugyanis ha megpróbálna egy olyan feladatot, amit nem biztos, hogy sikerrel hajt végre, akkor valójában az ő zsenialitása kérdőjeleződhet meg és ezáltal csalódást okoz magának és környezetének is, így a zseninek kikiáltott gyerekek inkább kerülik a kihívásokat, a nem ismert szituációkat. 

Ha nem mer próbálkozni a gyermek, akkor nem lesz olyan jó sportoló, mint amilyen lehetne, hiszen pont a fejlődést garantáló kihívásokat nem meri majd megpróbálni és bezárkózik, megragad az adott tudásszinten. És sajnos ez nem csak a sportra igaz, hanem az élet többi területére is.

Gyermekünk zsenialitása helyett a befektetett erőfeszítését dicsérjük, hogy olyan világba juthasson el, ahol bármilyen kihívás, akadály jöjjön, ő bátran fogja azt venni, és tanulni, fejlődni fog általa! 

Reménység vagy tehetség?

Ha belegondolva és jól értelmezve vesszük a tehetség szavunkat, akkor a lehető leggyönyörűbb módon írja le az élsportolóvá válás útját.

Tehetség mindenki, fogadjuk meg e szavunk valódi jelentését!

A fenti témában sok szeretettel ajánljuk Carol S. Dweck Szemléletváltás – A siker új pszichológiája című könyvét.