Mindjárt kifejtem, hogy mire is gondolok, de előtte pár gondolat az emberi működésről.
Az ember a lélek (érzelmek), a szellem (gondolatok) és a test (fizikai megvalósulás) hármasságának az egysége.
Idéznék Sz. Nagy Tomi barátom múltkori cikkéből:
„Ahogy Grandpierre Attila fizikus, csillagász, a magyarság történetének kutatója egyik előadásában fogalmaz, a három tényező (test, szellem, lélek) közül mindegyik fontos, de a lélek az elsődleges.
„Az ember esetében a test, lélek, szellem alkotja a hármasságot, mégis egységes emberről tudunk beszélni. A lélek tartja egyben, az életet fenntartó tényező a lélek” – mondja, majd hozzáteszi, épp ezt, a lelki tényezőt jeleníti meg a magyar címerben is szereplő kettős kereszt függőleges, a másik két ágat (test, szellem) tartó szára.”
Pap Gábor kiváló művészettörténész, az emberi működésről:
„A lélek elsődleges! Annak van egy fölfelé történő kiáradása, ez a szellemiség. Ennek, az értelmi tevékenység a hétköznapi életben a felelős képviselője, és hát ez pedig közvetlen kapcsolatban van már a testiséggel. Tehát ez már egy zártabb rendszer, a szellemi működés és a testi működés. Miután ez a zártabb rendszer, tehát ez az, amit közvetlenül könnyebb megfigyelni. A lélek pedig láthatatlanul, de meghatározóan, összhangot biztosítóan, sőt már eleve inspiratív módon, tehát elindító módon is jelen van.”
Mind a két zseniális tudósunk azt mondja, hogy a lélek (érzelmek) kiindulópont, sőt összetartó erőként hat az emberi működésben.
Érdekes tapasztalat az, hogy amikor a játékosaimnak egy-egy feladatban csak a célt fogalmazom meg, akkor legjobb esetben is átlagosan teljesítenek.
Pl.: beadok 10 db labdát, és azt kérem, hogy minél több gólt lőjenek be ebből. Születik egy átlagos teljesítmény, 4-6 gól.
Aztán kivisszük újra a labdákat, és azt kérem tőlük, hogy most is próbáljanak gólt lőni, de most ne arra figyeljenek, hogy minél több gólt lőjenek, hanem arra, hogy minden egyes labdaérintésükkel fejezzenek ki valamit, legyen szép a mozdulatuk, vigyék bele az érzelmeiket is.
Beadom a labdákat, többször kipróbáltam már, többféle feladatban, mindig jobb eredményt érnek el, mint amikor csak a célt kértem tőlük.
De mi lehet ennek az oka?
Hát pontosan az, hogy a cél ebben az esetben nem az egész emberi létre vonatkozik (test, lélek szellem), hanem csak a testre és szellemre. Ugyanis tudják (szellemi tér), hogy mi a cél, és ezt igyekeznek is megvalósítani (fizikai tér), de az érzelmek kimaradnak. Ráadásul már az első hiba is elkezdi növelni a játékosok belső feszültségét, mert a figyelmük a száraz számokra mennek, és minden egyes hibával romlanak az eredményeik. Ezt a belső feszültséget pontosan a derűlátó érzelmek megélése tudja oldani!!!
Az első cikkünket azzal kezdtük, hogy sok esetben a gyerekekből kiölik a vágyakat, az álmokat, és csakis a célra kell figyelniük, attól függetlenül, hogy szeretik-e. Általános dolog, hogy a gyerekek azt tanulják meg, hogyan kell a célokért szenvedniük még akkor is, ha utálják az adott dolgot. Nem csoda hát, hogy idősebb korukra, ha a cél szót meghallják, akkor meg sem fordul a fejükben, hogy azt élvezni is lehetne. Megszűnik a lelki tér, és robotként próbálnak haladni.
De amikor felébresztjük a lelki teret, akkor csodákra lelünk. Tudom, hiszen minden nap ezt csinálom, látom a különbséget!
Abban a pillanatban, amikor megkérem a játékosokat, hogy fejezzék is ki az érzéseiket a labdaérintéseikkel, akkor oldottabb és szebb mozdulatok születnek, ráadásul mindig eredményesebb is lesz!
Kár, hogy nem használjuk ezt többször, óriási erő van ebben!
Sokszor előfordul, hogy leoktatok pár cselt, és érti a játékos mikor kell csinálnia, fizikailag meg is csinálja, de csúnya és merev a mozdulat. Ezáltal már nem is lesz olyan hatékony, mert a védő se kajálja be annyira.
Amikor ilyen fordul elő, akkor minden esetben túlságosan a célra figyelt a játékos, és nem figyelt arra, hogy meg is éljen valamit az adott mozdulat közben, nem figyelt arra, hogy ki is fejezzen valamit. Ilyenkor azonnal azt szoktuk kérni tőlük, hogy most fejezzék ki az érzéseiket, éljék meg önmagukat. És láss csodát, mindig szebbek és hatékonyabbak lesznek a mozdulataik!
És mennyire lenne fontos, hogy a játékosok megéljék az érzelmeiket, az adott dolog iránt érzett szeretetüket?
Számtalan világklasszis labdarúgó tudja a sikerét annak, hogy élvezte, amit csinált, és megélte az érzelmeit a pályán. Csak egyetlen egy példát hozok fel az itt leírtak alátámasztására.
Ronaldinho az NSO-nak: „Minden pályán töltött percet igyekeztem élvezni. Ha játszottam, arra törekedtem, hogy kifejezzem, mennyire szeretem a focit. Azért is mosolyogtam annyiszor a meccsek közben, mert boldoggá tett, hogy azt tehetem, amit mindennél jobban szeretek.”
Előző két cikkünk a témában itt olvasható:
Álom & cél. Küzdj, harcolj és szenvedj! Biztos ez a jó út?
ÁLOM & CÉL 2. A sétáért sétálsz? Vagy azért sétálsz, hogy meglegyen a napi 10 000 lépésed?
#neofutball #vannakvilágklasszisaink
Legutóbbi hozzászólások