Sok embert kérdezgettem mostanában az álmokról és a célokról. Valahogy egységesen az jött le, hogy a célokért küzdeni és szenvedni kell, az álmok meg sokszor csak álmok maradnak.
Mint ahogy az előző cikkeinkben leírtuk, ennek oka talán az, hogy már gyerekkorban is azt tanuljuk meg, hogy a matek négyesért küzdeni kell, attól függetlenül, hogy szeretjük-e. Számtalanszor meg KELL (kényszerszó, ahol nincs választási lehetőség) csinálni ezt és ezt anélkül, hogy élveznénk, szeretnénk, mert ekkor vagy jó, rendes, okos, ekkor leszel sikeres, azaz ekkor éred el a célt.
Ez sokszor és több területen előfordul az életünkben, és végeredményben már gyerekként megtanuljuk, hogy a célokért szenvednünk kell és nem kellenek hozzá érzelmek, nem kell, hogy szeressük.
Míg az álmok azért keltenek szebb hatást bennünk, mert abban ott vannak az érzelmeink, ott van benne, hogy azt szeretjük, és ez bizony húzóerőként hat az úton. Vagyis a teljes ember megjelenítődik benne: lélek (érzelmek), szellem (gondolatok) és a test (fizikai megvalósulás), míg a céljainknál legtöbbször csak a szellem (gondolatok) és a test (fizikai megvalósulás), vagyis nem teljes a dolog. Azaz pont az érzelem hiányzik sokszor a célokból, az adott dolog iránti szeretet, ami előrehúzó erőként hat, még a nehezebb időkben is!
Németh Julcsit, a Ferencváros női labdarúgócsapatának legendás kapusát is megkérdeztem erről.
Julcsi amellett, hogy szenzációs labdarúgó, kiváló edző is. Ráadásul Ő Közép-Európa legszebb Julcsija is egyben!
Egyébként nem tudom, hogy csinálja, de olyan csodálatos kisugárzása van, hogy akármikor találkozom vele, mindig jó kedvem lesz. Ragyogása mindent áthat, és egyszerűen nem lehet rosszkedvűnek lenni mellette.
Németh Júlia (külföldiül Julia Nemeth) ezt válaszolta: „Kell az álom! De részletes terv kell. Célok! Elvárások magammal szemben.
Álmodozni merész dolog. A fantáziánkra van bízva.
A célok tudatosságot követelnek. És elhivatottságot. Az álom hajt, de a célok elérése visznek közelebb.”
És az a helyzet, hogy ez a gondolat nagyon tetszik nekem, mert a sokszor ellentétesnek tűnő álom és cél fogalmát egységesíti!
Ugyanis Julcsi gondolatai pont azt mondják, hogy az egészhez (álmok) felé vezető úton a célok segítenek. Vagyis ezek egy történet részei, és nem mondanak ellent egymásnak.
Én azon az álláspontos vagyok, hogy nem érdemes túltervezni a dolgokat. Minél messzebbre tervezünk, annál pontatlanabbak leszünk. Legyen meg egy fővonal, és ezt a vonalat az álmok húzzák, de talán nem kell mérnöki pontossággal hónapokkal vagy évekkel előre tervezni. Elég lehet csak 1-1 lépéssel előre nézni, ha tudjuk, hogy hova haladunk. Ha túltervezzük, akkor időpontokat, elérendő főbb pillanatokat tűzünk ki, amiket, ha nem érünk el, csak befeszítenek, és valójában csak ártottunk magunknak. Ha nem gondoljuk túl a dolgokat, de jó úton haladunk (azon, amit szeretünk nap mint nap), akkor nagy baj nem lehet. Hiszen olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen…
Zinedine Zidane-t is sokszor megkérdezik egy pár héttel későbbi mérkőzésről, de ő erre mindig azt válaszolja, hogy arról mi nem beszélünk, most a hétvégi meccsre készülünk, majd ha itt lesz az ideje, akkor készülünk arra. Nem viszi el fölöslegesen a figyelmüket és az energiájukat.
Az egyik játékosunk álma az, hogy Spanyolországban focizzon, és lehetőleg minél magasabb osztályban. Két hete költözött ki Valenciába, és az itthoni előkészületeinek köszönhetően van szállása, már edzeni is jár egy csapathoz. Hogy azért ne legyen egyszerű dolga, nem tanult meg spanyolul, így most ezzel foglalkozik főként odakint.
Tudjuk az álmát, tudjuk, hogy arra halad és ráadásul élvezi. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk, és mindig 1-1 lépéssel tervezünk előre.
Fontosnak tartottuk, hogy már a legelső edzése előtt érjük el valahogy, hogy befogadják Őt és segítsék is azonnal. Alapból nehéz bemutatkozni egy új csapat előtt az öltözőben. És fokozottan nehéz egy full idegen országban úgy, hogy nem tudja az ottani nyelvet és az angolja sem az igazi. Ráadásul a bemutatkozás után a pályán is jól kéne bemutatkozni… Nagyon nem egyszerű!
Azt találtuk ki, hogy azzal járna a legjobban, ha a játékosok lelkére hatna és elérné, hogy azonnal a szívükbe fogadják. Ezért összeraktunk egy szöveget, és elterveztük, hogy ezt az első edzés előtt spanyolul elmondja a csapat előtt. Kint van egy magyar segítője, ő segített neki lefordítani a szöveget, ezt a játékosunk leírta és betanulta.
A szöveg így szólt: „Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy veletek lehetek! Sajnos nem tudok spanyolul és angolul sem. Kérlek titeket, hogy segítsetek majd nekem és legyetek velem elfogadóak. Ha hibázok segítsetek. Szeretnék közétek tartozni és szeretném, ha segítenétek ebben!”
Ezután megköszönte nekik, hogy meghallgatták. A tervünk (célunk) jó volt, ugyanis megtapsolták és oda is mentek hozzá, hogy megöleljék. Egész edzésen segítették és magyarázták neki, hogy mit, hogyan csináljon.
A csapatnál csak annyit kért tőle az edző, hogy kicsi passzokkal játsszon. Meg is beszéltük, hogy egyelőre csak erre figyel és a labda nélküli játékára. Amikor már teljesen elfogadta Őt a csapat és azt hiszik, hogy ismerik, na majd akkor mutatja meg, hogy hogyan tud cselezni, hogyan tud rejtett passzokat adni stb. Éppen azért, hogy amikor elfogadja már az edzője és azt hiszi, hogy mindent tud róla, akkor új oldalait mutatja meg, és ezzel döbbenti meg az edzőjét, hogy mekkora lehetőségek is vannak benne. Ez is egy apró cél, igaz távolabbi, de ezzel egyelőre nem is foglalkozunk, csak megbeszéltük.
Tudjuk, hogy kulcsfontosságú a nyelv, anélkül nem fog menni a dolog. Így ezen a téren elsőnek megbeszéltük, hogy kérdezze meg a boltost, hogy milyen napja volt. Ezzel oldja az esetleges belső feszültségét, ami a hiányos nyelvtudás miatt lehet, és önbizalmat is ad, hiszen tudja, hogy képes ezt megcsinálni. Azt is kitaláltuk, hogy mit tegyen akkor, ha nem érti a választ. Ez is csak egy apró cél volt, amivel az álmai felé haladunk. Megcsinálta, sikerült. Felvette a telefonjával és a hangfelvételt átküldte, így még azt is kielemeztük! 😃
A következő lépés most az, hogy a boltostól azt kérdezi meg, hogy mit szeret az életben. Ez egy olyan kérdés, ami az emberi lét kiindulópontjára hat, a lélekre. Ha valakit meg akarunk ismerni, akkor ez egy nagyon jó kérdés.
Most a középpontban a hétköznapi kisebb beszélgetések vannak, semmi más nem lényeg amellett, hogy folyamatosan tanulja a nyelvet minden egyes szabad percében. De a magolás önmagában semmit se ér, éppen ezért alakítjuk úgy a dolgot, hogy használja is, mert ez a valós tanulás.
Már azt is átbeszéltük, hogy hogyan fogja elérni, hogy a csapatban védett helye legyen és egyre központibb személlyé váljon. Erre is több trükkünk lesz, de ez még a jövő zenéje. Mint ahogy az is, hogy szakmailag hogyan lépkedjen előre. Majd ha jönnek a meccsek, akkor azokat fölveszi, és ki tudjuk majd elemezni a játékát, és úgy formáljuk, hogy ki tudjon teljesedni és haladjon tovább az álmai felé. Mindig egy-egy lépéssel figyelünk előre, úgyhogy most a hétköznapi kisebb beszélgetések vannak a középpontban.
Ezt a példát csak azért írtam le, mert amit Julcsi mondott nekem, azzal teljesen tudok azonosulni. Az álomhoz vezető úton a célok segítenek. És bizony a célokat nem mindig esik jól megcsinálni. Előfordulhat, hogy félünk tőle, vagy nincs kedvünk hozzá. De ha szeretjük azt, amelyik úton járunk (álmaink útján), akkor könnyebben átvészeljük ezeket, mert szeretjük csinálni és ez a szeretet áthúz minket a nehézségeken.
Mindig arról beszélek, hogy az életben a szépet és a jót lássuk meg. Tudom, hogy egyszerre van jelen az életben a jó és a rossz is. Tudom! De az már a mi döntésünk, hogy melyikre figyelünk.
Ha szeretjük azt, amit csinálunk, akkor sokkal könnyebb a jóra és a szépre figyelni. Ráadásul azokat a kisebb célokat is könnyebben megcsináljuk, amiket nem szívesen teszünk, hiszen ha szeretjük az utunkat, amin járunk, akkor az a kisebb rosszakat bőven ellensúlyozza. Nem is beszélve arról az érzésről, ahogy az elért célok egyre jobban tolnak minket az álmaink felé.
Szóval szerintem az álmok a célokkal „ÉS” kapcsolatban vannak, nem pedig „VAGY” kapcsolatban. A kettő nemhogy kizárja egymást, hanem pont, hogy egymást segítik, építik.
Folytatjuk…
Előző cikkeink a témában itt olvashatóak:
Álom & cél. Küzdj, harcolj és szenvedj! Biztos ez a jó út?
ÁLOM & CÉL 2. A sétáért sétálsz? Vagy azért sétálsz, hogy meglegyen a napi 10 000 lépésed?
ÁLOM & CÉL 3. A cél önmagában befeszít, mert nem a teljességből jön!
ÁLOM & CÉL 4. „Át kell élni!” – Szent-Györgyi Albert
#neofutball #vannakvilágklasszisaink
Legutóbbi hozzászólások